Féldrágakő?

Mit jelent a köznyelvben a féldrágakő? Olyan ásványokat szoktak féldrágakőnek hívni, amelyek kevésbé értékesek. Pl. a kvarcok, a természetben gyakran előforduló ásványok valóban nem olyan drágák, mint mondjuk a zafir vagy a topáz. Bár el kell mondanom, hogy még a legnagyobb ékszerházak is készítenek pl. nagy tisztaságú, csodás színben pompázó ametisztből vagy természetes citrinből ékszert. Azért emeltem ki a citrinnél a természetességet, mert gyakran ametiszt hevítésével állítják elő. Ezzel csupán a természetben hosszú idő alatt lezajló folyamatot gyorsítják fel. Nyilván a mesterségesen manipulált kövekhez sokkal alacsonyabb áron lehet hozzájutni, bár ezeket a hozzá nem értők nehezen tudják megkülönböztetni a természetestől.

Elárulom, hogy pont a citrinnél elég nagy pontossággal meg lehet állapítani, hogy hevített ametisztet kínálnak e megvételre. A titok a színben van. A természetes citrin citrom színű. Innen is kapta a nevét. Persze van közöttük érettebben sárga színű kő is, de azért jobb, ha sötétebb sárga, fakó narancssárga vagy sötét borostyán színű követ látva óvatos vagy.  Az ár is árulkudó. A valódi citrin, különösen a jó minőségűeké, ára magas.

Visszatérve a féldrágakő dilemmához. Ahogy azt a beköszönőmben is írtam, ilyen megkülönböztetés nincs az ékszer üzletben, de azért próbáljuk meg értelmezni a köznyelvben használt fogalmat. Talán a kövek ritkasága vagy épp a keménysége alapján lehetne elkülöníteni a drágaköveket a “féldrágakövektől”.  Persze ez alól is van kivétel, hiszen pl. az opál keménysége elmarad a kvarcétól. Miért is hasonlítjuk a kvarchoz? Mert a levegőben szálló por is SiO2 (szilicium-dioxid), mint a kvarc. Ha ékszerbe olyan kristályt foglalunk, amelynek a keménysége alacsonyabb, mint a kvarcé, akkor a por karcolni fogja, ezáltal egy idő után elveszíti szépségét, matt lesz – mint a homokfúvott üveg. Itt jegyzem meg, a kvarcok is ki vannak téve a környezeti hatásoknak, hiszen az egyforma keménységű anyagok (szálló por és kvarc) egymást is karcolják.